Fordította: Horváth Péter

(8 éves kortól)

Az előadás időtartama: 120 perc egy szünettel

Fotógaléria

Bambi meséjén újra és újra meghatódunk, akár olvassuk, akár filmen, akár színházban látjuk. Örülünk, amikor megtanul futni, izgulunk érte, ha jön a vadász és veszélybe kerül, sírunk, ha veszteség éri és egyedül marad. Csodáljuk, mikor a történet végén nagy, és erős felnőtt lesz belőle. Bambi izgalmas élete igazán a mi színpadunkra kívánkozik, ahol bábok és színészek varázsolják elénk az erdők világát.

Játsszák: Szanitter Dávid, Erdei Juli, Mult István, Mészáros Tamás, Sallai Virág, Farkas Éva, Rácz Kármen, Rácz Kriszta, Krausz Gábor, valamint a Kolibri Színház stúdiósai

Színpadra írta: James DeVita

Zene: Novák János

Díszlet, jelmez: Orosz Klaudia

Koreográfia: Gyevi-Bíró Eszter

A rendező munkatársa: Tolnai Edina

Rendező: Szívós Károly

Közös élmény

„Sokszor a csillagok együttállása kell egy darab bemutatásához: készen áll-e megfelelő adaptáció, rendezett-e a szerzői jogok kérdése, van-e megfelelő alkotógárda az előadás elkészítésére stb. A Bambi esetében szerencsére semmilyen akadály nem állt utunkba - meséli Novák János, a Kolibri igazgatója."

A produkció a Jókai téri színházban bemutatott klasszikusok sorát folytatja, melyek színpadra állítását - a modern nyugat-európai előadások mellett - a Kolibri alakulásától kezdve fontos feladatának tekinti. Novák szerint ezek a művek nem véletlenül váltak klasszikussá. Olyan kérdéseket feszegetnek, melyek aktualitása a felnőttek számára is örökérvényű. „Ezeket a meséket már az előző generációk is ismerik, a szülők - bár már egészen más szemszögből - így újra átélhetik gyerekeikkel a történeteket. A családi színháznak ez a közös élmény a lényege."

Az idén 140 éve, Budapesten született, majd Bécsben élt Felix Salten 1923-ban egy az Alpokban tett kirándulás után írta meg a kisregényt. A történet, amely az erdei élővilágot, azon belül is a kis őzgida felnövését mutatja be, egyúttal görbe tükröt tart az emberek elé - a mű annak idején például az osztrák vadászegylet tagjainak tiltakozását is kiváltotta.

A Bambi azonban más téren is kitűnik az állatregények sorából: bár Salten érző, gondolkodó lényként ábrázolja a szereplőket, nem ruházza fel őket olyan, kizárólag az emberre jellemző tulajdonságokkal, amikkel a többi napjainkban népszerű mesefigura rendelkezik. Az igazi, vadon élő állatokról szóló különleges történetet Thomas Mann ajánlotta Walt Disney stúdiójának figyelmébe, ami ötéves átdolgozás után, 1942-ben bemutatott rajzfilmjével világhírűvé tette az addig csupán Ausztriában ismert szerzőt.

Több mint mese

Általános vélekedés, hogy azok a művek lesznek igazán népszerűek, amelyeknek többféle megközelítése is érvényes. Ez a Bambira is igaz. A felnőttek ugyanúgy olvashatják a regényt a romlatlanság utáni vágyakozás kifejeződéseként, ahogy fejlődéstörténetként, meseként, vagy a szeretet és a jóság szimbolikus ábrázolásaként. De vannak, akik Salten zsidó származásának, és annak a ténynek kontextusában, hogy Hitler a többi közt e könyvét is betiltatta, egyenesen a terrorizáló totalitárius rendszerek leírásaként értelmezik a történetet.

Szívós Károly, a darab rendezője szerint a gyerekek körében két okból népszerű a regény. Egyfelől Bambi felnőtté válását bemutatva olyan kérdéseket érint, ami őket is foglalkoztatja: a környező világ, a barátság, a szerelem megtapasztalása, a családi- és társadalmi hierarchia megismerése, a halandóság és vele az élet körforgásának felismerése - mind fontos mérföldkövei a szocializációnak. Másfelől pedig izgalmas a regény központi színhelyéhez, a réthez kapcsolódó titokzatos veszély okának megfejtése, ami a történet végére egyúttal meg is tanítja nekik: a félelmeinket úgy győzhetjük le, ha szembenézünk velük és megértjük, honnan, miből erednek.

Szívós azt mondja, szándékosan nem nézte meg a Bambi rajzfilmváltozatát, az előadás a sokolvasatú regény szellemében készül. „A színháznak azonban szélesebb a tárháza azoknak az érzelmeknek és hangulatoknak a kifejezésére, amiket Salten csupán a szöveggel tudott megfogalmazni. Ezeket az eszközöket fel is használjuk arra, hogy a könyv mondanivalóját megerősítsük, és hogy igazán elgondolkodtató és megindító előadást alkossunk."

A rendező a díszlet és a speciális árnyjátékon, valamint az erdei atmoszférán túl kiemeli, hogy a fülbemászó, együtt énekelhető dalolás helyett a zenei kísérettel is a hangulatok akusztikus megfestésére törekednek. Egyúttal méltatja Gyevi-Bíró Eszter munkáját, aki olyan mozgásvilágot teremtett, amely különösebb stilizáció nélkül is kifejezi a szereplők jellemét, érzelmeit.

Az emberről szól

A többségében ifjúsági és felnőtt előadásokban közreműködő színpadi mozgástervezőnek nem volt egészen ismeretlen terület gyerekszínházi produkció készítésében részt venni. Drámatanárként gyerek- és diákszínjátszókkal is dolgozott már együtt. „Inkább örömteli, mint új dolog számomra, hogy kisiskolás korú közönségnek szól a mese. És ezt csak fokozza, hogy Kari mellett igazán elszabadulhatott a fantáziám."

Gyevi-Bíró szerint a mai kor gyerekelőadásai nem akarnak hamis illúziókat kelteni. A gyerekek pontosan tudják, hogy színészeket látnak a színházban. „Meg kellett tehát találnom az emberek és az állatok mozgásának és gesztusainak valamiféle közös halmazát, és azokból az elemekből felépíteni a mozdulatokat. Ez ma már egy gyerekszínházban is hitelesebb, mint ha a szereplők négykézláb beszélgetnének a színpadon."

A színdarabban kétféle nézőpont váltakozik. Az erdő sűrűjében játszott jelenetek, dialógusok élőszínészes formában láthatók. Amikor azonban a szereplők kimerészkednek a rétre, ott már állatbábokként jelennek meg a közönség előtt - vadászok célpontjaként. A két aspektus kontrasztja kiemeli Salten a gyerekek számára is érthetővé tett kritikáját: az ember prédaként nézi a vadakat, nem gondolva bele az állatok életébe, érzéseibe.