Idén nagykorúvá válunk. 18. évadunkba érve európai uniós támogatással létrejött nemzetközi együttműködések tárják szélesre a kapukat, hogy minden korábbinál szabadabban szárnyalhasson a Kolibri. Ezek közül a 11 európai ország 12 színháza részvételével induló Platform 11+ ifjúsági színházi projekt keretében a 11-15 éves közönségnek szóló repertoárunkat építjük tovább az elkövetkező négy évben.
A titokzatos okból szülők nélkül maradt Locspocs nehezen illeszkedik be a gyerekek közé: visszahúzódása, félénksége miatt csúfolják, ezért inkább kerüli a többieket. Magányos kószálása közben találkozik a rendkívül furcsa nevű polippal, aki egy jótettéért cserébe megtanítja úszni. A kis tengeri szörnyet így már semmi sem tarthatja vissza, hogy szülei keresésére induljon…
"Megoldódik a rejtély, Hol-Landia is megmenekül, Tűz a Vízzel összebékül, Novák János ötletgazdag rendezésében /és frappáns zenéjével!/, újabb sikerdarab született, amelyben a víziszonyban szenvedő szülők is boldogan mártóznak meg."
Jenny, Locspocs anyja; Ilma, Hilda egyik barátnője; Hansen, növendék szörny - Erdei Juli
Hilda, Locspocs nagymamája; Kiskampó, kalóz - Török Ágnes
Ludvig bácsi, tanár; Másfél Alvarez, kalózkapitány - Mult István
Yokomoto, japán sárkánylány; Polgármesternő; Másik tanácsnok; Vilma, Hilda barátnője - Tisza Bea
Heyerdahl, növendék szörny - Jobbágy Kata k.n.
Bringsvaerd, növendék szörny; Kalózok - Krausz Gábor
Andersen, növendékszörny; Kalózok - Alexics Rita
Amundsen, növendék szörny - Soós Kornélia k.n.
Zenészek: Farkas Rózsa, Kecskeméti Gábor
Fordította és a színpadi adaptáció ötletét adta: Kozák Katalin
Dramaturg: Fábri Péter
Színpadi mozgás: Rotter Oszkár
Fények: Varga László
Díszlet-jelmez-báb: Orosz Klaudia
Zenei vezető: Bornai Szilveszter
Zene: Novák János
A rendező munkatársa: Tolnai Edina
Rendező: Novák János
A Kolibri Színház tizenöt évvel ezelőtt a Locspocs könyv-sorozat egyik korábbi fejezetével nyitotta meg kapuit. Az új darab további két részt - a Locspocs úszni tanul, valamint a Locspocs és a titokzatos luk című könyveket - dolgozza fel. Az élő szereplők és a bábok egyidejű használatával operáló rendezői elképzelés a gyermekek problémái mellett a kirekesztettség, a szülői kötődés- és a baráti kapcsolatok fontosságát mutatja be. Számos színész – akik a régi előadásban már játszottak – mellett a zene is összekapcsolja az akkori és a mostani bemutatót. Kozák Katalin fordítása valamint a darabot író Horváth Péter nyelvi humora a felnőttek számára is szórakoztatóvá teszi a kis tengeri szörny kalandjait.
Kezdetek
„Tizenöt éve azért választottuk Székely Andrea rendezésében, Kárpáti Péter dramatizálásával és Fábri Péter verseivel a Locspocs és a bolygó hollandi című mesejátékot, mert a színház és a társulat alapításával szerettünk volna alternatívát kínálni a tradicionális bábszínház mellett – mondja Novák János, a Kolibri igazgatója. – Meg akartuk ismertetni a hazai közönséggel a külföldön népszerű játékstílusokat, többek között a bábozásnak azt a műfaját, melyben a bábszínész láthatóan jelen van a színpadon – ez korábban szinte tabunak számított itthon." Az első előadás tartalmát tekintve is eltért a hagyományos gyermekszínházi témáktól: Locspocs azzal mentette meg a bolygó hollandit, hogy kijárta számára a végső kikötőbe való belépés engedélyét. A halál fogalmának feldolgozása, bemutatása igazi kihívást jelentett az alkotóknak. Az idei előadásnak további aktualitást ad, hogy a Móra Könyvkiadó még karácsony előtt újra kiadja a Locspocs-sorozatot.
Akkor és most
A színészek az előadásban két-, három szerepkörben is feltűnnek. Míg olykor csak hangjukat, vagy kezüket kölcsönzik a bábnak, legtöbbször élő színészi játékkal formálják meg a figurákat. A legfőbb különbség a kettő között, hogy bábozáskor kívülről látják alakításukat. Mint mondják, így olyan eredmény születik, mintha egy élő szerepnél folyamatosan tükörben ellenőriznék játékukat.
„Mivel felnőttként alakítom a gyermek Locspocsot, eleinte reflexszerűen előjönnek a magasra felvitt hangok, a furcsa mimikák, az esetlen testmozgás – magyarázza Ruszina Szabolcs. - Egy idő után mindez lekopik, marad a tisztán játszott, a gyermekközönség által is legitimált szerep." Ruszina a Kolibri kísérleteire hivatkozik, melyek bizonyítják: a tradicionális gyerekszínházi elképzelésekkel szemben nem azzal válik a közönség számára hitelessé a színész, ha ilyen technikákhoz nyúl. Ellenkezőleg: a gyerekek akkor kerülnek érzelmi kapcsolatba a figurákkal, ha a színészek 100%-osan azonosulni tudnak szerepeikkel.
„A próbák alatt sokszor elszorul a szívem – mondja Török Ágnes -, tizenöt éve én játszottam Locspocs bábjával." A színésznő mégis boldog, hiszen az időközben változó szerepkörök azt mutatják: a fiatal generáció is megismerkedik a gyerekszínjátszás műfajával. „A Kolibri színész-, bábszínész-képző stúdiójának sikerességét jelzi, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemre nagy számban veszik fel az itteni hallgatókat. A legszebb pedig, hogy amint ezek a fiatalok megszerzik a diplomát, visszajönnek játszani az ."
„A Locspocs című előadással olyan dolog történt velem, ami egy színész pályafutása alatt csak a legritkább esetben fordul elő – utal Mult István arra, hogy ugyanabban a szerepben lép színpadra, mint tizenöt éve. - A színház megalakulásakor tizenegyen indultunk. Óriási volt a tét, és a ránk nehezedő nyomás. Ha nem lettünk volna barátok, ahogy ma is, akkor lehet, hogy most nem lennénk itt, nem lenne Locspocs. És ez a csoda az életemben." Nemzetközi kapcsolatok
A Locspocs köteteket Kozák Katalin, az Oslói Egyetem drámatanszékének munkatársa fordította magyarra. A hat kötetből álló sorozat Norvégiában is nagy népszerűségnek örvend. Ennek ellenére a regényei alapján világszerte ismert Bringsvaerd meséit hazájában még nem állították színpadra. Kozák nemcsak a Locspocs regények magyarországi megjelenésében játszott főszerepet, ő ismertette meg a Kolibri Színházzal a Glitterbird (Csillám madár) - Művészet a legkisebbekért elnevezésű norvég eredetű programot. Az itthon a Kolibri révén csecsemőszínház néven elterjedt műfaj sikerességét a telt házas nézőterek mellett mutatja: a kecskeméti Ciróka Bábszínház is létrehozott egy produkciót, amelyet november 25-én mutatnak be a fővárosban, a Kolibri Fészekben.
„Kislányom három éves volt, amikor eljöttünk a Locspocs és a bolygó hollandi című bábelőadásra – emlékszik vissza Horváth Péter író. – Az új feldolgozáshoz a mesék már csupán kiindulópontként szolgáltak. A szereplők konkrét jellemét, cselekedeteit, a két történet összefonódását kellett megoldanom. Ha úgy tetszik, fel kellett öltöztetnem az eredeti történetet." Horváth szerint a gyerekek gond nélkül elfogadják az élő- és a bábszínház ötvözéséből született műfajt, hiszen otthon, játék közben is megszemélyesítik a tárgyakat. Tizenkét éve a szerző Eric Kastner Május 35. című regényadaptációja volt az első ilyen technikával színpadra vitt produkció.
Több mint tanmese
Az Állami Bábszínházból 1992-ben kivált művészek alapította Kolibri, repertoárja évek óta tartó bővülését (klasszikus illetve modern báb- és mesejátékok színre vitele, csecsemőszínházi és ifjúsági darabok bemutatása) idén szeptembertől gyermek- és ifjúsági színházra történő névkiegészítéssel deklarálta. Kezdeti célkitűzésüket - a közönség megismertetését az alternatív színházi technikákkal, műfajokkal - minden előadásnál szem előtt tartják. Ma már a bábjáték és az élő színészet eszközeit egyidejűleg használják előadásaikban - ezek újszerű változatai jellemzik a „Kolibri színházi stílust". A mesék színpadra állítása többet ad puszta szórakozásnál, a darabokban kiemelt szerepet kap a pedagógia. Az előadásokban megjelenő bábjáték nemcsak a kreativitást fejleszti, az önkifejezés eszköze is: ha a szorongóbb, az átlagosnál csendesebb gyerekek bábot kapnak kezükbe, problémájuk a figurában ölt testet, a játékon keresztül kibeszélik titkolt gondjaikat. Korábban ezzel a szemlélettel készítették a Rút Kiskacsa, illetve a Kököjszi és bobojsza című meséket; a Spárga tengeralattjáróban, az Ilka Titkában, a Lila majomban valamint a Moha és Páfrányban pedig a Locspocs, a kis tengeri szörny szereplőgárdája már bizonyított az óvodás korú közönségnek.
